Ma határszemlét tartottunk a gyönyörű copfos unokámmal és a bájos
göndör hajú barátnőjével.
Kerékpárral vágtunk neki az útnak.
Változatos képet mutat a határ.
Itt-ott még talpon áll a gabona. Másutt szépen zöldül a kukorica tábla és
gyönyörű sárgán virít a napraforgó.
A kislányok beszélgettek.
Juj érzed Petra milyen hűvös van a itt.
Igen! A kukoricatábla mellett mindig hűvösebb van, mint a tarló mellett.
Figyelj Liza! Ott legelnek az őzikék.
Az őzek amint meghallották a kislányok hangját azonnal futásnak eredtek.
Sebaj az úton keresztül szaladt egy nyuszi és még egy másik!
A két kislány rövid idő alatt látott még néhány fácánt
és rétisast, amely a levegőből kémlelte a terített asztalt.
Csendes dűlőúton kerekeztünk és egyszer csak megláttunk egy
almafát amelyik csak úgy roskadozott az érett apró almáktól.
JÉÉ ITT MÉG GYÜMÖLCS IS TEREM??
Azonnal megkóstoltuk és nagyon ízlett. Persze volt ott óna-bóna
ami szintén érett volt. Egyiket a másik után ették a gyerekek.
Ez a gyümölcs sokkal finomabb, mint amit az üzletekben lehet kapni.
Örülök, hogy van időm az unokáimra. Ha érdekel miért