draga-unokam

draga-unokam

Madárlátta alma

2015. július 10. - Rácz Gáborné

Ma határszemlét tartottunk a gyönyörű copfos unokámmal és a bájos

göndör hajú barátnőjével.  coff.jpg

Kerékpárral vágtunk neki az útnak.

Változatos képet mutat a határ.

Itt-ott még talpon áll a gabona.  Másutt szépen zöldül a kukorica tábla és

gyönyörű sárgán virít a napraforgó.

A kislányok beszélgettek.

    Juj érzed Petra  milyen hűvös van a itt.

    Igen!  A kukoricatábla mellett mindig hűvösebb van, mint a tarló mellett.

Figyelj Liza! Ott legelnek az őzikék.

Az őzek amint meghallották a kislányok hangját azonnal futásnak eredtek.

Sebaj az úton keresztül szaladt egy nyuszi és még egy másik!

A két kislány rövid idő alatt látott  még néhány fácánt

és rétisast, amely a levegőből kémlelte a terített asztalt.

Csendes dűlőúton kerekeztünk és egyszer csak megláttunk egy

almafát amelyik csak úgy roskadozott az érett apró almáktól.

JÉÉ ITT MÉG GYÜMÖLCS IS TEREM??

Azonnal megkóstoltuk és nagyon ízlett.  Persze volt ott óna-bóna

ami szintén érett volt. Egyiket a másik után ették a gyerekek.

Ez a gyümölcs sokkal finomabb, mint amit az üzletekben lehet kapni.

Örülök, hogy van időm az unokáimra. Ha érdekel miért

Katt ide.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyik-szemem-sir-a-masik-nevet.blog.hu/api/trackback/id/tr497616528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása