Ma délelőtt volt időm, mint általában. Tudod kedves olvasó nyugdíjas  vagyok  és  nem  kell

elmennem plusz munkát végeznem, mint  sok-sok  nagyinak.

Úgy gondoltam meglepem az unokáimat.  Ők már nagy  fiúk

és  Ők  a  ház  urai a vakáció ideje alatt amíg a szüleik dolgoznak.

Útközben összefutottam a copfos lánykámmal  és   édesanyja megengedte,

hogy  Ö  is  jöjjön  a  fiúkhoz.

Falunkban  földmunkát végeznek  nagy-nagy  gépekkel.

Egy szempillantás  alatt elébünk tolatott egy nagy sárga  gép.

Leugrottam a keróról   az unokám meg  nekem jött, de szerencsére nem  történt  baja.

A hátunk mögött jött egy teherautó. Nagy fékcsikorgás!!   Ezer szerencse még időben meg tudott  állni.

A szívem majd ki ugrott a helyéről az ijedségtől. Kis lánykám remegett. Végül ittunk egy  kis  vizet  és

újra keróra ültünk és irány a  cél!

Örültek egymásnak az unokák,  egyből "élménybeszámolót" tartott   a lánykám.

Elszörnyedtek!!!  a  Fiúk.

Egy pillanat múlva azt vettem észre, hogy a nyuszik helyét takarítjuk.

Nagyon szépek és egészségesek ezek a tapsifülesek. Képzeld az egyiknek piros a szeme!

A  kisebb  ketrec  láb alatt volt. Arrább  tettük, hát  az itató  tele volt, és a víz a cipőmbe borult.

Majd nem csúnyát mondtam!!

A gyerekek a hasukat fogták  a  nevetéstől!

Hát lehet itt haragudni!

Végül minden a helyére  került.

  A lábam cuppogott a cipőben, no  így  nem  megyünk  be a  boltba!

Megérkezett  a  fiúk  apukája.  Hagytuk őket, hogy együtt fogyasszák  el  a  jól

megérdemelt  ebédjüket. Remélem  nem  nyelt  félre   egyikőjük sem!

Holnap késő délutánra terveztük a következő  programot.

Megtehetem  mert  ráérek.

Kíváncsi vagy rá, hogy miért?   Katt ide.