Ma délelőtt volt időm, mint általában. Tudod kedves olvasó nyugdíjas vagyok és nem kell
elmennem plusz munkát végeznem, mint sok-sok nagyinak.
Úgy gondoltam meglepem az unokáimat. Ők már nagy fiúk
és Ők a ház urai a vakáció ideje alatt amíg a szüleik dolgoznak.
Útközben összefutottam a copfos lánykámmal és édesanyja megengedte,
hogy Ö is jöjjön a fiúkhoz.
Falunkban földmunkát végeznek nagy-nagy gépekkel.
Egy szempillantás alatt elébünk tolatott egy nagy sárga gép.
Leugrottam a keróról az unokám meg nekem jött, de szerencsére nem történt baja.
A hátunk mögött jött egy teherautó. Nagy fékcsikorgás!! Ezer szerencse még időben meg tudott állni.
A szívem majd ki ugrott a helyéről az ijedségtől. Kis lánykám remegett. Végül ittunk egy kis vizet és
újra keróra ültünk és irány a cél!
Örültek egymásnak az unokák, egyből "élménybeszámolót" tartott a lánykám.
Elszörnyedtek!!! a Fiúk.
Egy pillanat múlva azt vettem észre, hogy a nyuszik helyét takarítjuk.
Nagyon szépek és egészségesek ezek a tapsifülesek. Képzeld az egyiknek piros a szeme!
A kisebb ketrec láb alatt volt. Arrább tettük, hát az itató tele volt, és a víz a cipőmbe borult.
Majd nem csúnyát mondtam!!
A gyerekek a hasukat fogták a nevetéstől!
Hát lehet itt haragudni!
Végül minden a helyére került.
A lábam cuppogott a cipőben, no így nem megyünk be a boltba!
Megérkezett a fiúk apukája. Hagytuk őket, hogy együtt fogyasszák el a jól
megérdemelt ebédjüket. Remélem nem nyelt félre egyikőjük sem!
Holnap késő délutánra terveztük a következő programot.
Megtehetem mert ráérek.
Kíváncsi vagy rá, hogy miért? Katt ide.
